A rendszerváltás évében Csíkszeredából kivándorolt, jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban élő Franck M. Mihály, a bukaresti tévé és rádió volt műszaki munkatársa nemrég mutatta be szülővárosa, Csíkszereda könyvbarátainak az általa írt betyárkrónikát, mely szervesen kiegészíti a témában eddig megjelent irodalmat. A szerző 1970-ben felkereste az Ozsdola környéki falvakat, valamint Kászonaltízt, hogy a még életben levő kortársaktól adatokat gyűjtsön. Az adatgyűjtésben Tömöry Péter Banditák nyomában című, a Megyei Tükör hasábjain megjelent riportsorozatára alapozott, az győzte meg arról, hogy a három betyár tetteit érdemes megörökíteni az utókor számára. A kortársak vallomásait magnószalagra rögzítve őrizte meg. Harminc év telt el, amikor a szerző New York állam Freeman Post című lapjában megjelentette angol nyelven a betyárok történetének rövidített változatát. Aztán a magyar változat is elkészült /Franck M. Mihály: Székelyföld betyárjai. Dézsi, Pusztai és Jeges. Életük-haláluk riportkrónikája, 1928–1955. Megjelent Csíkszeredában a szerző magánkiadásában, 2009./ A kötet tizenhat fejezete végigköveti a három bátor, vakmerő fiatalember életét születésüktől tragikus halálukig, hű képet festve az ötvenes évekről, a kommunista kiskirályokról. A betyárkrónika huszonkét adatközlő vallomására alapszik. Korábban Iochom István Pusztai, Jeges, Dézsi című, 2006. ban megjelent könyvében írt róluk, ő ötven személy vallomását rögzítette. /Iochom István: Újabb könyv az utolsó székely betyárokról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./
